Magamról

Hosszú évek óta foglalkoztat a humanizmus, valamint a keresztény ember lenyomata a világban. Munkáim túlnyomó részben e- téma köré csoportosulnak, de csak nagyon burkolt formában, leginkább a humor, a mindennapi élet szemszögéből vizsgálják az emberi létezést, és annak rezdüléseit. 2012 óta, apró bronz cipők jelennek meg szobraimban, egyfajta visszatérő motívumként, melyek az embert helyettesítő narratívaként mesélnek el történeteket. Mindenütt jelen vannak, a folytonosság, a biztonság keresés és a jelenlét attribútumaiként. A cipők legtöbbször egyedül „állnak” a mű fókuszpontjában, utalva a XXI. századi elmagányosodás és talajt vesztettség folyamatára.